Az elmúlt években jelentősen megváltozott, hogy miként előzzük meg, ismerjük fel és kísérjük figyelemmel a HPV-vel összefüggő elváltozásokat és betegségeket.
Az alábbiakban összefoglaljuk, milyen ellenőrzésekre és utánkövetésre van szükség bizonyos kezelések után azoknál, akiknél rákmegelőző elváltozást vagy korai stádiumú méhnyakrákot kezeltek. Emellett arról is lesz szó, mikor érdemes szűrést végezni a szájüregben és a végbélnyílás környékén.
A HPV, vagyis a humán papillomavírus számos eltérést és bizonyos daganatos betegségeket is okozhat. A vírushoz köthető daganatok közé tartozik a méhnyakrák és a szájgarati rák, a végbélnyílás körüli rák, valamint ritkábban előforduló daganatok is, mint a szeméremtest- és hüvelyrák, valamint a hímvessző daganat egyes típusai.
Elváltozásnak azt nevezzük, amikor a sejtek vagy szövetek nem úgy néznek ki, és nem úgy viselkednek, mint egészséges állapotban.
A méhnyak felszínét kétféle sejttípus borítja: laphám és mirigyhám. A laphám általában a méhszájon található, míg a mirigyhám inkább a nyakcsatornában helyezkedik el. Ezek eltérően reagálhatnak a HPV-fertőzésre.
A méhnyak felszínét borító különböző hámsejtek vizsgálata során derül fény arra, ha valamilyen kóros sejtelváltozás alakul ki. Elváltozásnak nevezzük pl. a rákmegelőző állapotokat, amikor a méhnyakszűrés eredményeként LSIL /HSIL vagy AGC eredményt kapsz, vagy van olyan is, amikor CIN mozaikszóval írják le ezt. Az LSIL az enyhe fokú laphámelváltozást, a HSIL a magas fokú laphámelváltozást, míg az AGC az atípusos (rendellenes) mirigysejtek meglétét jelenti. Ez utóbbiak esetén szükségesek további lépések és eredmények tisztázása, míg az enyhe fokú elváltozásnál egy szorosabb megfigyelés ajánlott. HSIL eredmény után egy kolposzkópos vizsgálat és/vagy mintavétel szükséges - ez lehet a punch biopszia (gyors mintavételi eljárás, amely során a nőgyógyász egy apró szövetrészt vesz) és lehet konizáció (kúp alakú kimetszés a méhszájból). A cervicalis intraepithelialis neoplasia rövidítése (CIN) azt jelzi, hogy kóros sejtek jelentek meg a méhnyakon. Ezek hátterében sokszor HPV-fertőzés áll.
Tehát a SIL-ek/a CIN-ek és az AGC a méhnyakszűrés során a citológiai mintavétel erdeményei lehetnek, és azt mutatják meg, van-e valamilyen elváltozás a méhnyakon, míg a HPV jelenlétét az ún. HPV-teszt detektálja.
Ma már a vírus jellegzetességéről, viselkedéséről sokat tudunk, számos ehhez kapcsolódó kifejezést ismerünk. Iledn például a látens fertőzés, ami jelen van a szervezetben, de nem okoz tüneteket, és átmenetileg „elbújva”, nyugalmi állapotban van. Az újraaktiválódás azt jelenti, hogy egy korábban látens (nyugalomban lévő) fertőzés ismét aktívvá válik, és újra szaporodni kezd. A reinfekció, vagyis az újrafertőződés előfordulhat akár másik HPV-típussal. A perzisztáló fertőzés pedig azt jelenti, hogy a HPV-fertőzés tartósan fennáll, a vírus nem ürül ki a szervezetből.
Konizáció utáni nyomonkövetés laphám eredetű elváltozás esetén
Ha a fennálló HPV-fertőzés eredményeként súlyos fokú hámelváltozás alakul ki, akkor abban bízunk, hogy egy kisebb beavatkozás elégséges, hiszen rákmegelőző állapotban elkaptuk az elváltozást, és ezzel megszűnik a fertőzés is. Hihetnénk, hiszen a vírus helyben fertőz, lokálisan, de sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. A konizáció nem szünteti meg teljesen a HPV-fertőzés újraaktiválódásának kockázatát, ezért a komplett kimetszést követően hat hónap múlva egy újabb HPV-teszt szükséges - ez mutatja ki, hogy a humán papillomavírus fertőzés fennáll-e továbbra is. Ezt az ellenőrzést úgy is hívjuk: TOC, vagyis a gyógyulás ellenőrzésére szolgáló teszt (Test of Cure).
Ha ennek a kontrollvizsgálatnak az eredménye negatív, akkor 36 hónap múlva újabb HPV-teszt szükséges, és amennyiben ez is negatív, a páciens visszatérhet a rutin szűrésbe, összesen 20 évig tartó követéssel.
Ha az eredmény pozitív, akkor reflex citológia (automatikusan tovább vizsgálják ugyanazt a mintát citológiával) szükséges, és amennyiben ez is eltérést mutat, kolposzkópiára, illetve szükség esetén újabb szövettani mintavételre kerül sor.
Konizáció utáni nyomonkövetés mirigyhám eredetű elváltozás esetén
A mirigysejtekből kiinduló (glandularis eredetű) elváltozások hosszabb távú ellenőrzést igényelnek. Ebben az esetben is a kezelést követően (komplett kimetszés) hat hónap múlva HPV-tesztet kell végezni (TOC).
Ha az eredmény negatív, akkor 12 hónap múlva ismét HPV-teszt javasolt, és ha ez is negatív marad, a továbbiakban elegendő 3 évente kontrollt végezni - ideálisan HPV alapú szűrést.
Ha az eredmény pozitív, akkor citológiai vizsgálatot és kolposzkópiát kell elvégezni, és szükség esetén újabb szövettani mintavétel (biopszia) javasolt.
Amennyiben a HPV-fertőzés tartósan fennáll, 10 éven keresztül évente kontrollvizsgálat javasolt - HPV alapú szűrés és annak pozitivitása esetén citológiai vizsgálat.
IA stádiumú méhnyakrák utánkövetése
Az IA stádiumú méhnyakrák utánkövetése hosszabb távú és összetettebb nőgyógyászati onkológiai kontrollt igényel. Gyakran felmerül a kérdés az érintettekben, hogy szükséges-e citológiai mintavétel vagy HPV-teszt akkor is, ha egyszer már átestek egy nagy műtéten, és eltávolításra került a méh és a méhnyak.
Az új irányelvek alapján a kezelés után 6 hónappal HPV-teszt javasolt, valamint MRI-vizsgálat szükséges 6 és 12 hónap múlva (méhmegtartó kezelés esetén).
Fél év után HPV tesztet érdemes végezni.
Ha a HPV-teszt negatív, akkor 6 hónappal később újabb HPV teszt levétele indokolt.
Pozitív HPV-eredmény esetén automatikusan citológiai vizsgálatot (reflex citológia) és kolposzkópiát kell végezni.
Amennyiben a méhnyak egy része megmaradt, évente HPV-teszt vagy ún. co-teszt elvégzése ajánlott - ez a citológiai mintavétel és a HPV-teszt kombinációja.
Anális szűrés – kik a kiemelt rizikócsoport?
A HPV nem csak a méhnyakat fertőzheti meg: az anális daganatok előfordulása egyes csoportokban nagyságrendekkel magasabb.
Kik tartoznak ebbe a rizikócsoportba?
(incidencia >17/100 000=minden 100 000 emberből több mint 17-nél előfordul a betegség egy adott időszakban.)
- HIV-pozitív személyek
- MSM (férfiak, akik férfiakkal élnek szexuális életet) 35 év felett
- Transznemű nők 35+
- Nem MSM férfiak és nők 45+
- Szeméremtest sejtjeinek rendellenes elváltozása (dysplasia)/szeméremtest daganata után
- Szervtranszplantáltak (10 évvel transzplantáció után)
- Méhnyakdaganaton átesettek: a kezeléseket követő 10 éven belül, ideálisan 45 éves korban legkésőbb, egy konzultáció szükséges az érintett és az orvos között arról, hogy hogyan változnak meg a kontrollvizsgálatok: anális szűrés bevezetése szükséges.
Az ajánlott szűrés része a digitális végbélvizsgálat és az anális citológia vagy HPV-teszt elvégzése a végbélből. Abnormális eredmény esetén magas felbontású anoszkópiára van szükség. Az anoszkópia egy olyan vizsgálat, amelynek során az orvos egy kis, csőszerű eszközzel (anoszkóppal) betekint a végbélnyílás és a végbél legalsó szakaszába. Ha az eredmény normális, a vizsgálatot 1–2 évente érdemes megismételni.
Szájüregi szűrés – mikor érdemes, mikor nem?
Vannak olyan vizsgálatok, amelyeket nem ajánlott HPV-szűrésre rutinszerűen alkalmazni. Ilyen például a szájüregi HPV-DNS teszt, mert gyakran ad álpozitív eredményt, és jelenleg nincs hozzá elfogadott vizsgálati protokoll. Érdemes tudni, hogy a szájüregi HPV-fertőzés nem a szájüregben, hanem a szájgaratban képezhet daganatot.
A fül-orr-gégészeti vizsgálat nem javasolt tünetmentes embereknél kizárólag HPV-rutinszűrés céljából, viszont igenis indokolt azoknál, akiknek tünetei vannak, akik erősen dohányoznak és/vagy rendszeresen fogyasztanak alkoholt. Ennek oka, hogy panasz- és kockázatmentes populációban nem bizonyított a szűrés előnye, kevés esetet találnak, és nem költséghatékony.
Ajánlott teendők:
Érdemes rendszeresen részt venni fogorvosi és fül-orr-gégészeti vizsgálaton, ahol a szájüreget, a szájgaratot és a mandulákat is megvizsgálják, mert így a problémák korán felismerhetők, és a vizsgálat költsége alacsony. Ez tünetmentes egyéneknél kétévente javasolt. Mindenkinek javasolt továbbá évente fogorvosi ellenőrzésen részt venni, valamint évente, akár félévente dentálhigiéniai tisztításra menni, kockázattól függetlenül.
Tartós torokfájás, nyelési fájdalom, fájdalmatlan nyaki csomó vagy duzzanat jelentkezése vagy fülbe sugárzó panasz esetén bármikor indokolt a tünetalapú fül-orr-gégészeti vizsgálat. A rizikótényezőkről — például dohányzás, alkoholfogyasztás vagy több szexuális partner — folyamatosan érdemes beszélni a kezelőorvossal. A HPV elleni védőoltás csökkentheti az új fertőzések kialakulásának kockázatát, ezért javasolt, ha még nem kapta meg. A gondozási terv részeként ajánlott több szakterület együttműködése, vagyis nőgyógyász, fül-orr-gégész és onkológus közös utánkövetése.
Összegzés
A HPV-hez köthető daganatok spektruma széles, gondozásuk pedig életre szóló figyelmet igényel. A korai felismerés, a célzott utánkövetés és a rizikócsoport-alapú szűrés lehetővé teszi, hogy megelőzzük a súlyos, előrehaladott állapotok kialakulását.
A rendszeres kontroll, a megfelelő diagnosztikai módszerek alkalmazása, valamint az oltási programok továbbra is a leghatékonyabb eszközeink a HPV-vel összefüggő daganatok visszaszorításában.
Referencia:
A nemzetközi szakmai szervezetek – többek között a NICE és az NHS, amelyek az egészségügyi ellátás irányelveit dolgozzák ki – friss ajánlásokat tettek közzé. Ezek segítenek pontosabban meghatározni, hogyan érdemes gondozni azokat a pácienseket, akiknél HPV okozta elváltozást találtak, és iránymutatást adnak arra vonatkozóan is, hogy mely vizsgálatok bizonyultak hasznosnak, illetve melyeket javasolt ma már ritkábban vagy egyáltalán nem alkalmazni.
A cikk Dr. Novák Zoltán nőgyógyász-daganatsebész, a Mályvavirág Alapítvány tiszteletbeli tagja által a Magyar Nőgyógyász Társaság Update konferenciáján tartott előadása alapján készült.
Tóth Icó, 2025. 12. 03.
A borítókép forrása: freepik.com