A petefészekráknál – különösen az előrehaladottabb stádiumban – nagyon gyakran jelentkezik az úgynevezett ascitesz. Ez azt jelenti, hogy folyadék gyűlik fel a hasüregben (és sokszor a mellkasban is), amitől a beteg hasa feszülni kezd, nehézzé válik a légzés, fájdalmassá a mozgás. A betegek alig tudnak enni, ülni, feküdni – akár fulladásos tüneteket, hányingert is tapasztalhatnak. A folyadék csak gyűlik és gyűlik, feszítve a belső szerveket, és egyre nagyobb terhet róva a testre.
Az ascitesz a daganat közvetlen és közvetett hatásainak következménye: a hashártya érintettsége, a nyirokelvezetés akadályozottsága, az alacsony vérfehérje (albumin) szint és a vénás nyomás fokozódása mind hozzájárulnak a folyadék felhalmozódásához. Ez nem csupán testi tüneteket okoz, hanem pszichésen is rendkívül megterhelő – a betegnek, a hozzátartozóknak, és az egészségügyi személyzetnek is. Ráadásul rendszeres, sokszor invazív orvosi beavatkozást igényel.
Amikor egy petefészekrákos betegnél nagy mennyiségű ascitesz alakul ki, az orvos első feladata, hogy enyhítse a panaszokat – vagyis lecsapolja a hasűri folyadékot. Ezt a beavatkozást hasűri punkciónak, orvosi nevén paracentesisnek hívják.
A beteg általában fekvő helyzetben van, az orvos pedig megtapintja vagy ultrahang segítségével megkeresi azt a pontot, ahol a legtöbb folyadék gyűlt össze. A hasfalat alaposan fertőtlenítik, majd helyi érzéstelenítést alkalmaznak, hogy a szúrás a lehető legkisebb kellemetlenséggel járjon. Ezután egy speciális tűvel vagy kanüllel átszúrják a hasfalat, és megkezdik a folyadék lassú leeresztését. Ez a mennyiség néha csak pár deciliter, de nem ritka, hogy akár 2–4 liter is távozik. A csapolás azonban sajnos nem jelent végleges megoldást: a folyadék újra és újra visszatermelődik, gyakran néhány napon vagy héten belül, így a beavatkozást ismételni kell. Ez a folyamat minden alkalommal komoly szervezést igényel. A betegnek gyakran betegszállítóra vagy mentőre van szüksége, a kórházban hosszú várakozásra kell számítani – sokszor sürgősségi ellátás keretén belül végzik el a csapolást. Az orvosoknak, akik már így is túlterheltek, ezt a beavatkozást be kell illeszteniük a napi rutinjukba, miközben a beteg egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül: fájdalommal, feszültséggel, lelki teherrel.
Létezik azonban egy olyan innovatív megoldás, amely valódi könnyebbséget hozhat: egy önkatéteres rendszer.
Ez egy olyan eszköz, amelyet orvosi beavatkozással helyeznek be a hasüregbe vagy a mellkasüregbe, és amelynek segítségével a beteg – vagy hozzátartozója – otthon, biztonságosan tudja levezetni a felgyülemlett folyadékot. Az eszköz kis méretű, diszkrét, és a rendszerhez tartozó tasakkal könnyen kezelhető. Nemcsak az életminőséget javítja jelentősen, hanem méltóságteljesebb mindennapokat is lehetővé tesz azoknak, akik palliatív ellátásban részesülnek.
Nemrég lehetőségem volt személyesen is megnézni ezt az eszközt. Gulyás Izabella hívott meg egy olyan rendelőbe, ahol jelenleg kizárólag magánfinanszírozás keretében érhető el ez a lehetőség. Izabella azért keresett meg, hogy megmutassa: mekkora szükségük van erre a betegeknek. Azt is szerette volna, hogy testközelből lássam, hogyan történik a beültetés, hogyan működik az eszköz. Ők már évek óta dolgoznak azon, hogy állami finanszírozásba kerüljön ez és a betegek ingyen megkaphassák.
Amikor ott voltam, valami nagyon erős érzés kerített hatalmába. Egyszerre döbbentem meg és csodálkoztam rá arra, hogy nem tudtam erről korábban. Ámultam azon, hogy ez az apró eszköz milyen óriási segítséget jelenthet. Láttam a betegek arcán azt a csendes, meghatódott megkönnyebbülést, amit az jelentett, hogy végre enyhül a szenvedésük – és ez a pillanat minden szónál többet mondott.
Mélyen hiszem, hogy ennek az eszköznek a helye a palliatív ellátásban van – államilag finanszírozott formában.
Nem azért írok erről, mert támogat bennünket a gyártó. Nem is azért, mert ez egy „újabb orvostechnikai eszköz”. Azért írok róla, mert tudom, mekkora segítséget jelent a betegeknek és a családjuknak. És látom, milyen mértékben könnyíti meg az egészségügyi dolgozók mindennapi munkáját.
A palliatív ellátásról sajnos keveset hallunk. Pedig fontos. Nagyon fontos. Jelenleg az eszköz csak magánfinanszírozásban érhető el, de mi – a Mályvavirág Alapítványnál – azon dolgozunk, hogy ez változzon. Hogy meghalljanak bennünket. Hogy ez a lehetőség elérhető legyen minden beteg számára, akinek a hasában vagy mellkasában folyadék gyűlik fel. Mert ez nem luxus – ez emberi méltóság.
Megosztom itt a honlapjukat, érdemes belenézni, sok beteg osztotta meg a történetét velük:
www.ewicare.com
Nagyon bízok abban, hogy ezt el tudjuk érni!
Minden jót kívánok addig is Mindenkinek,
Icó
A galéria megtekintéséhez kattints a képekre.