Georgiosz Papanicolau már 1928- ban közzétette azt a megfigyelését, hogy a méhnyakrákot a hüvelyből vett mintából, hámkaparékből meg lehet állapítani. Azonban az 1943-ban Herbert F. Trauttal közösen megjelentetett monográfiát követően figyeltek fel ennek a megfigyelésnek a lényegességére nemzetközi szinten. Ebben a műben leírják a méhnyak fiziológiás cytopathológiai változásait, valamint a különböző betegségek kihatásait és a rák okozta elváltozásokat is.
Ezután vált világossá, hogy a Papanicolau által feltalált módszerrel, a méhnyakról levett, lesodort sejtekből készített, speciálisan megfestett kenetből ki lehet mutatni a méhnyak rákos elváltozásait, sőt a rákot megelőző elváltozásokat is.
A világszerte elterjedt gyakorlat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennek a rosszindulatú daganatnak a halálozása és az előfordulása drasztikusan csökkent a hölgyek körében.
Ezzel módszerrel a nőgyógyászati vizsgálat során a méhnyakról egy speciális eszközzel sejteket nyerünk, mintegy lesodorva azokat, majd tárgylemezre vékony kenetet készítünk belőlük. Ezt fixálja a nőgyógyász, majd cytopatológiai laboratóriumba küldi a mintát. Itt speciálisan képzett asszisztensek és orvosok megfestik, majd értékelik a kenetet. Korábban nagyon sokáig a Papanicolau által kidolgozott értékelési módszerrel született egy eredményt. Ez a sokak által jól ismert P0, PI, PII-III, stb. jelölés volt hosszú ideig a kapott leleteken. Majd a 80-as évek végétől, a többször módosított és aktualizált Bethesda-rendszer szerinti értékelés vette át lassan a helyét a Papanicolau-beosztásnak. Az új rendszer már sokkal részletesebb eredményt mutat a szakembereknek, és az elváltozások előremutató értékelése is sokkal részletesebb lehet. Ezek az eredmények a fiziológiás negatív kenet, ASC-US, L-SIL, H-SIL stb. jelöléseket tartalmazzák.
A hagyományosan elkészített Papanicolau- féle kenet értékelését azonban sok tényező zavarhatja. Ilyen például, ha vastag a kenet, fixálási problémák vannak, sejtszegény a kenet, ha gyulladásos sejteket, vörösvértesteket tartalmaz a minta.
Ezen zavaró körülmények kiküszöbölésére dolgozták ki a folyadék alapú cytológiai mintavételi technikát. A beteg számára ez ugyanolyan megterhelést jelent, mint a hagyományos kenetvétel, azonban a nőgyógyász a sejteket nem tárgylemezre keni, hanem egy speciális folyadékba „mossa“ bele. Ez a sejteket tartalmazó folyadék kerül a cytopathológiai laborba, és ott egy automata bonyolult eljárással készíti el kenetet, ami egyrétegű úgynevezett, „monolayer“ sejtkenet. Ebben a kenetben minden sejttípus reprezentálva van. Nem nehezítik már azok a zavaró körülmények a szakembereket és a laphámsejtek egyrétegű elhelyezkedése és jobb festődése révén az eredmény is sokkal pontosabb lehet. A kenetet szintén a Bethesda-rendszer szerint értékelik, tehát az eredmény is eszerint lehet negatív vagy pedig a fentebb ismertetett ASC-US, L-SIL stb.
Előnye még ennek a módszernek, hogy, ha szükség van HPV kimutatásra, akkor nem kell új mintavétel, mert ugyanebből a folyadékból az is kimutatható.
Mivel ez a módszer technikai szükségletei miatt jóval drágább, a széleskörű lakossági szűrésre egyelőre nem alkalmas.
A sejtkenet alapú szűrés, mint látjuk, már közel 80 éve rendelkezésére áll a szakemberek számára, de a méhnyakrák előfordulása és halálozása a kezdeti nagy csökkenés után nem alakult úgy, ahogy azt szerették volna.
Komoly áttörést hozott a szakma számára Harald zur Hausen német virógus munkássága, aki a 80-as évektől kezdődően bebizonyította, hogy a méhnyakrák kialakulásáért a humán papillomavírus (HPV) magas kockázatú törzsei a felelősek. 2008-ban Nobel-díjat kapott ezért a felfedézéséért.
A felfedezés alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ha a méhnyak sejtjeiben ki tudjuk mutatni a magas kockázatú HPV-t, akkor ki tudjuk szűrni azokat a hölgyeket, akik a méhnyakrák szempontjából veszélyeztetettek. Szerencsére azonban nem minden HPV fertőzés okoz méhnyakrákot. Az igazolt HPV-pozitív esetek csak mintegy 20%-ában indulnak el a kóros folyamatok, és kb 1%-ukból alakul ki méhnyakrák. Ezt azért fontos leszögezni, mert a HPV fertőzés a világ leggyakoribb, nemi úton terjedő fertőzése, de fiatal korban a szervezet nagy eséllyel legyőzi a vírust.
Tehát a vírus kimutatása nem egyenlő a méhnyakrák diagnózisával!
A HPV kimutatása nőgyógyászati vizsgálat során ugyanúgy történik, mint a folyadék alapú cytológiánál. A levett sejteket egy folyadék-közegbe teszik, és így jut el a laborba.
Az eredmény többféle lehet, attól függően, hogy melyik labor végzi a kimutatást. A negatív azt jelenti, hogy nincs vírusfertőzés, a pozitív esetekben pedig a 16-os és a 18-as törzseket külön vizsgálják, mivel a méhnyakrákok 70%-ában ez a két törzs kimutatható. A többi magas kockázatú vírustörzset pedig vagy egyben nevezik meg, úgy, mint egyéb magas kockázatú HPV-pozitív, vagy pedig más labor ezen belül is megnevezi a pontos típust, pl. 31, 33 stb. pozitív.
Nagy előnye a HPV kimutatásnak, hogy igen érzékeny módszer, és önmintavételezési eszköz is hozzáférhető, amivel a hölgyek otthon le tudják venni a mintát, hátránya azonban, hogy nem eléggé specifikus, ezért könnyen túldiagnosztizáláshoz, túlkezeléshez vezethet.
Jelenleg tehát a fent ismertetett három módszer alapján a magyarországi friss ajánlás a méhnyakszűrésre a következő:
30 éves kor alatt csak sejtkenet, negatív esetben évenként ismétlés. 30 éves kor fölött HPV szűrés, pozitív esetben sejtkenet vizsgálat, mely lehet hagyományos vagy pedig a pontosabb folyadékalapú is. 65 éves kor fölött, amennyiben 50 éves kor után az utolsó három szűrés negatív volt és az előzményben nem szerepel súlyos méhnyakrákmegelőző állapot vagy méhnyakrák, nem szükséges szűrést végezni. Természetesen ezek az elvek csak panaszmentes esetben igazak. Amennyiben a páciensnek panasza van, szükség lehet soron kívüli vizsgálatra is.
A legvégén pedig még egy nagyon fontos dolgot ki kell emelni. A méhnyakrák megelőzésnek létezik egy elsődleges formája a HPV elleni védőoltás alkalmazásával.
Dr. Zákány Zsolt, szülész-nőgyógyász
2021. 01. 08.
A cikkben található információk nem helyettesítik a szakorvossal történő konzultációt!