Ahogyan a történetem kezdődött - gyanús előjelek 

2012-ben, a várandósságom 21.hetében kiderült, hogy a gyermekem Down-szindrómás, ezért meg kellett szülnöm. Ekkor már a bal petefészkemben volt egy ciszta, ami stagnált méretileg, formailag, szerkezetileg. 2012 év végén újra várandós lettem, és egészségesen megszületett 2013 augusztusában a fiam. A terhesség utáni első vizsgálaton megállapították, hogy a ciszta még mindig ott van és növekedni kezdett. Emiatt megműtöttek, a bal petefészkemet eltávolították, amelynek a szövettani eredménye borderline tumort igazolt. A tumormarker sem a műtét előtt, sem utána nem volt a megfelelő tartományban. Több nőgyógyásznál is jártam, nem sok sikerrel. 2016 szeptemberében az éppen aktuális orvoshoz mentem és mondtam, hogy valami szúrást érzek szeretkezés közben. A válasz a vizsgálat után az volt: Minden rendben! 2017 januárjában egy éjjel fájdalmas görcsre ébredtem, majd      folyamatosan görcsölt a hasam. Másnap izomlázat éreztem és rá egy hétre megjött a menstruációm.

2017 márciusában ismételten fájdalmas, szűnni nem akaró, folyamatos görcsre ébredtem. Másnap viszont semmi panaszom nem volt az izomlázon kívül. Bejelentkeztem egy gasztroenterológushoz, mert azt hittem, a gyomrommal van valami probléma. Ő elküldött nőgyógyászhoz, aki az ultrahang láttán arra kért, ne gondolkodjak sokáig a nőgyógyászati műtéten.

 

Ahogyan a diagnózissal szembesültem

2017 áprilisban megtudtam, valószínűleg rosszindulatú petefészek daganatom van. Május 18-án volt a műtétem, amit kemoterápia követett. Nagyon vegyes érzéseim voltak, de végre több év után tudtam, mi a bajom. A betegségbe nem ástam bele magam, inkább a kiutat kerestem, de azt nagyon! Több alternatív kezelést is kipróbáltam (nagyon sokat, rengeteget), minden lehetőséget megragadtam, ami nekem használt. Idővel rengeteg kérdésem lett. Ami nekem nagyon sokat segített a családállítás, az Access Bars és a Kundalini jóga.

 

Ami a legtöbb erőt adta, aki a legtöbbet segített a betegutam során

A legtöbb erőt én adtam saját magamnak. Visszatekintve az elmúlt évekre, sok minden más lett,de igazából én lettem, más magam számára. Természetesen sok mindenkit felsorolhatnék, akiknek hálás vagyok igazából és rengeteget segítettek, nagyon nagy köszönet érte.

 

Amilyen kezeléseket kaptam

A műtét után hat kemoterápiás kezelést kaptam.

 

Ahol most tartok, ahogy most érzem magam

Még mindig egy belső utazáson vagyok, igyekszem, hogy még tudatosabb legyek. Az öt évet szerintem nem csak testileg, de lelkileg is a gyógyulásra kell fordítani.  Ez egy hosszú folyamat, sok mindenre megtanít.

 

Amit minden nőnek üzenek

Ne hagyatkozzanak csak az orvosra (persze ne hagyják figyelmen kívül semmiképpen). Az orvos sem Isten, bízzanak magukban és a megérzéseikben.

Ha tudnak legyenek nyitottak, osszák meg másokkal a történeteiket, kérdezzenek! Ha nem megy vagy nehéz, legalább próbálják meg a saját maguk érdekében.