Gyanús előjelek - ahogy a történetem kezdődött

2017. december 28-án furcsa érzés volt a hasamban, mintha felfáztam volna, de ez nem volt jellemző rám. 2018 január elején elmentem a körzeti orvosomhoz, aki antibiotikumot írt fel, ekkor már a húgyhólyagom tájéka nyomásra fájt.

Az antibiotikumkúra és fájdalomcsillapító szedése után a tünetek erősödtek. Felhívtam a régi onkológusom asszisztensét, és dacára annak, hogy októberben voltam hasi ultrahangon, ami teljesen negatív volt, kértem egy új vizsgálatot. Másnap már az onkológián voltam, ahol megállapították, hogy két nagyobb, 5-6 cm-es, oda nem illő dolog van a hasamban. Az onkológusom és az asszisztense akkor már tudták, hogy nagy a baj. Ekkor már azt éreztem, hogy a testem középső része teljesen önálló életet él.

Utóbb világossá vált, hogy a CA125 tumormarker értékem már finoman jelezte a problémát, de mivel a határértéket picit haladta csak meg, senki sem gyanakodott. Ha akkor erre jobban odafigyelek, talán hamarabb kiderül a baj… de ki gondolta?! PET CT-re és laborvizsgálatokra küldtek (roma score és tumormarker). Ezek a további vizsgálatok igazolták a gyanút, petefészek daganatom van, áttétekkel. Ezután a műtétemre vártam. A tüneteim egyre fokozódtak, és mivel az egyik daganat teljesen ránőtt a húgyhólyagomra, állandóan pisilnem kellett. Minden pisilésnél kisebb mennyiségű széklet is távozott. Folyamatosan fel voltam puffadva és szellentettem. Mindinkább gyengének éreztem magam. Tegyük hozzá, mire a műtőasztalra kerültem rengeteg helyre szóródott a daganat.

Nagyon örülök, hogy cselekedtem, hamar orvoshoz fordultam, hiszen gyorsan terjeszkedett a testemben a nem odaillő dolog.  Szerencsére műthető voltam, amely jól sikerült, mindent el tudtak távolítani.

 

Ahogyan a diagnózissal szembesültem

Mikor a diagnózist követően az onkológusom és a drága asszisztense arcát megláttam, nagyon meglepődtem, hogy ők miért vannak ennyire megijedve. Én nem féltem, és reménykedtem, hátha téves a dolog.

Szembesültem azzal, hogy ez a valóság, és egy hullámvasútra kerültem. Hol kétségbeestem, hol teljesen bizonyos voltam abban, hogy meg fogok gyógyulni. Az ijedtségemet főként az okozta, hogy immár a harmadik féle rákkal kellett megküzdenem (méhnyak-, és mellrák után). Az a kérdés merült fel bennem, hogy hány rákot tud egy ember túlélni? Egy másik régi onkológusommal megosztottam ezeket a félelmeimet, aki nagyon megnyugtatott és biztatott.

Az ijedtség másik oka az volt, hogy elkezdtem az internetet bújni, ahol mindenféle szörnyűséget olvastam a petefészekrákról (főként az esélyeimet latolgatva). Fél óra után a nagy kutakodásban már a koporsóm színét terveztem. Azt hiszem ez volt az a pillanat amikor átprogramozódtam. Hanyatt fekve meditálni kezdtem, és azt vettem észre, hogy tudattalanul a kezeimmel, egy szív alakot formáztam a hasamon. Ez erőt adott.

 

Ami a legtöbb erőt adta – aki a legtöbbet segített a betegutam során

A legtöbb erőt?

Inkább azt mondanám rengeteg építőkockából építkeztem.

Hat gyermekem van és még a férjemet is fel kell nevelnem.

Úgy éreztem, a lányomat a nővé válás útján még végig kell vezetnem. (Ez nagyon fontos volt nekem.)

Amikor a műtétre készültem, egyszer csak belém hasított egy gondolat, hogy ez olyan mint egy vakbélműtét, kiveszik és minden rendben lesz. Hatalmas katarzis volt, mikor a műtétből való ébredezés közben azt mondta az orvosom, hogy a műtét nagyon jól sikerült, és kivette a vakbelemet is. Nekem az ott egy üzenet volt. Egyébiránt azt szoktam mondani, én nem érek rá meghalni! Nem tudom mi van a halál után, de nem is érdekel!

Ami még erőt adott? Anita Morjani könyve: Meghaltam, hogy önmagamra találjak.

A meditációk, és a madárcsicsergés a teraszomon.

 

Amilyen kezeléseket kaptam

Műtét, ezt követően hat kemoterápia.

 

Ahol most tartok – ahogy most érzem magam

Három év elteltével, szemtelenül és pofátlanul jól érzem magam!

Minden leletem negatív (és ez így is marad)!

Terveim szerint 97 évesen fogok meghalni, piros rúzzsal kifestett szájjal, kezemben pezsgőspohár, táncolok, hangosan énekelve, majd lefekszem aludni és …

 

Amit minden nőnek üzenek

FIGYELJETEK a testetek jelzéseire! Ne a diagnózistól féljetek!

Az ad esélyt a harcra! Az elvesztegetett idő, amitől félni kell!

Minél hamarabb teszünk önmagunkért, annál nagyobb az esélyünk! HIGGYETEK ÖNMAGATOKBAN! A gyógyulás egyik nagy titka!

CSODÁLATOSAK vagytok és a világ is csodálatos, élvezzétek minden percét!

SZERESSETEK! Szeressétek önmagatokat, a párotokat, a gyermekeiteket és a világot!