Ahogyan a történetem kezdődött: 2014-et írtunk ekkor. Házasságban éltem, két gyermek édesanyja voltam. Egy takarító vállalkozást vezettem, valamint elvégeztem különböző természetgyógyászati képzéseket, szabadidőmben ezen a területen is dolgoztam.
A történetem Condylomás (szemölcsös) panaszokkal kezdődött. Korábban egy barátnőmnek is voltak hasonló tünetei, nagyon sokat mesélt a kezeléseiről és a gyógyulásának nehézségeiről. Amit biztosan tudtam, hogy én nem szeretnék hosszantartó ecsetelgetéseket, fájdalmas égetéseket. Ezért kutakodni kezdtem, hogy rátaláljak a számomra a legoptimálisabb kezelésre. Debrecenben, ahol élek, találtam egy nőgyógyász doktornőt, aki fagyasztásos (Hystofreezer) eljárással kezelte a szemölcsöket. Elvégezte a beavatkozást, amely nagyon hatékonynak bizonyult, hiszen két hét alatt tünetmentes lettem. Mikor visszamentem a kontrollvizsgálatra, a doktornő elvégezte a rákszűrést. Ennek eredménye már nem lett jó, valamint a HPV jelenléte is igazolódott, ezért elvégezték a HPV tipizálást. Kiderült, hogy a 16-os, illetve 31-es törzsek vannak jelen. Ezután egy LEEP konizáció következett, amit az orvosom elküldött szövettanra. A leletemen ez állt: fellelhetőek rákos sejtek, melyek infiltráltak. (infiltráció = beszűrődés).
Hogyan éreztem magam a diagnózis után: Az orvosom telefonon hívott, úgy mondta el a rossz hírt. Sokkot kaptam, úgy éreztem magam, mint akit leforráztak. Az első reakcióm az volt, hogy ez velem biztos nem történhet meg, én nem lehetek ilyen beteg, hiszen nem volt semmi bajom. Emlékszem, minden szinten elutasítottam a dolgot, azt mondtam, hogy „nálam sem a kemó, sem a sugárterápia, valamint a műtét sem jöhet számításba”.
Miután picit megnyugodtam, elkezdtem utánaolvasni a betegségemnek, illetve segítséget, sorstársakat próbáltam keresni. Ekkor találtam rá a Mályvavirág Alapítványra, itt olvastam Icó könyvéről. Azonnal elmentem a könyvesboltba, hogy megvegyem. Úgy döntöttem, első alkalommal ott fogok beleolvasni, ahol először kinyílik. Felütöttem a könyvet, és az első, amibe beleakadtam, az a szexuális funkciók megváltozása című fejezet volt. Ez azért is nagyon érdekes, mert engem leginkább ez foglakoztatott, hogy hogyan alakul majd a műtét után.
Miután a Mályvavirágok közösségének tagja lettem, leírtam, hogy éppen hol tartok a betegutamban, és mennyire el vagyok keseredve. Bizonytalanságot éreztem, tudtam, ahhoz, hogy döntést tudjak hozni, szükségem van másodvéleményre, ebben kértem a segítségüket. Egyik sorstársam ajánlotta az ő orvosát Győrben, nagyon hamar kaptam időpontot a vizsgálatra. Az itt elvégzett citológia eredménye P5 lett (az akkori értékelés szerint). Ekkor döbbentem rá, hogy itt nincs más út, műtétre van szükség.
Nagyon hálás vagyok az operáló orvosomnak, mert nem csak a műtétet végezte el tökéletesen, hanem elfogadta abbéli döntésemet is, hogy a műtéten kívül nem fogadok el egyéb kezelést. Ez nagyon sokat jelentett nekem.
Hogyan mondtam el a családomnak és a barátaimnak: Elsőként a volt férjemnek szóltam, aki azonnal hazajött. Emlékszem, nagyon sírtam, rettentően magam alatt voltam. Lányom ekkor Pesten élt, ezért őt telefonon hívtam fel.
A fiamnak két hétig nem tudtam elmondani, Dávid akkor volt 14 éves. Egyszer úgy döntöttem, hogy megpróbálom úgy, hogy „lazára veszem a stílust”. Beültünk az autóba, megkérdeztem tőle, „észrevette-e, hogy az elmúlt hetekben nem vagyok olyan jókedvű”? Mielőtt válaszolhatott volna, folytattam is, hogy van egy rossz leletem, de nincsen semmi baj! Hozzátettem azt is, hogy majd meglátod, mindent meg fogok tenni azért, hogy én jól jöjjek ki belőle.
A lányomat nagyon megviselte a betegségem. Egyszerűen nem tudta kezelni a kialakult helyzetet. Nagyon sokat vádaskodott, hibáztatott, csúnyán beszélt velem. Tudom, mindez csak azért történt így, mert rettenetesen féltett engem. Később, mikor a műtétem volt, másodszorra is összeomlott, éppen a diplomafelkészítő időszaka idején volt, sajnos nem is tudott rá felkészülni.
Milyen kezeléseim voltak: Radikális Wertheim-műtétem volt. Egyéb kezelést nem kaptam, mert a kemo- és a sugárterápiát elutasítottam.
Hogyan éreztem magam a kezelések után: Sokkot kaptam, mikor megláttam a hasamat, úgy éreztem, mintha felboncoltak volna.
Később pedig jött egy idegi fájdalom, ami a műtét után nem sokkal alakut ki. Olyan volt, mintha egyszerre öntöttek volna le forró vízzel és vágtak volna kést a combomba. Rengeteg fájdalomcsillapítót szedtem. Gyakorlatilag ez a fájdalom az élet- és a munkaképességemet fél évre megbénította.
Mi volt a legnehezebb: A betegségem mellett feldolgozni azt, hogy megromlott a kapcsolatom a lányommal, bevallom, nagyon nehezen éltem meg.
A betegutam is zötyögős volt. Szeptemberben kaptam meg a diagnózist, és januárban operáltak meg. Ezalatt az 5 hónap alatt nagyon sok mélypontot éltem meg. Bennem két világ harcolt, az egészségügyi eszem, amit korábban tanultam és tapasztaltam, valamint a természetgyógyász énem, ami elutasít mindent. Ezek folyamatosan harcoltak egymásal. Az érzelmek és a racionalitás küzdöttek bennem.
Hogyan segítettem magamnak: Minden eszközt megkerestem, hogy a lehető legjobban tudjam magam és a gyógyulásomat segíteni. Csatlakoztam a Mályvavirág Alapítvány zárt csoportjához, ahol érintettek beszélgetnek, és segítik egymást. Mindent elolvastam, a sok negatív kérdés vagy tapasztalás sem riasztott vissza. Sőt igyekeztem a javamra fordítani, számomra a negatív tapasztalatok azt mutatták meg, mit kell máshogyan csinálnom, azért, hogy velem ne történhessenek meg.
Később alternatív dolgokkal is próbálkoztam. Gyorsan gyógyultam, 12 nap helyett összesen 9 napot töltöttem a kórházban. Az egyik barátnőmhöz jártam és járok a mai napig talp-és nyirokmasszázsra, a kialakult ödéma miatt. Mindketten tudjuk, hogy nemcsak a masszázson van a hangsúly ilyenkor, hanem a kezelés alatt a lelkemet is ki tudtam, tudom önteni. Mindezeken felül nagyon jó hatással van rám ez a terápia.
Hol tartok most: Sok minden megváltozott az életemben. Amikor nagyon beteg voltam, a volt férjem végig mellettem állt és támogatott. Ennek ellenére a kapcsolatunk nem javult meg, már nem tudtuk rendbehozni. Szent meggyőződésem, hogy a rossz párkapcsolatom vezetett a betegségem kialakulásához. Úgy érzem, a férjem mellett nem tudtam megélni a nőiességemet.
Tudom, hogy jó helyen vagyok, újra boldognak érzem magam. Ehhez a boldogsághoz is rögös út vezetett. Találkoztam egy fiatalkori szerelmemmel, ami elindított egy lavinát. Végleg különmentem a férjemtől, a régi szerelmem is kilépett a kapcsolatából. Nagyon sok akadályt állított elénk az élet, olyan boldogtalan és elkeseredett voltam, hogy sokszor úgy éreztem, nem akarok élni! Tavaly volt egy áttét-műtétem. Tudom, nem az volt a sorsnak a szándéka, hogy meghaljak, hanem az, hogy megtaláljam a boldogságomat.
Mi lenne az, amit szeretnék, hogy más nők tudjanak: Mindig meg kell keresni a lelki okokat, és fontos, hogy megoldjuk azokat. Nagy bátorság eldönteni, vagy felvállalni azt, ha rossz kapcsolatban élünk, olyanban, ahol nem tudjuk megélni a nőiességünket.
Meghozni a döntést nagyon nehéz. Vannak dolgok, melyekhez görcsösen ragaszkodunk. Feladni az anyagi biztonságot, a megszokott kényelmet. Sok esetben elhisszük, hogy még jó lehet. Felvállalni azt, hogy mindenemet elveszíthetem egy ilyen döntéssel az életemért.
Azt üzenem nőtársaimnak, éljék úgy az életüket, hogy azzá válhassanak, amik lenni akarnak.
Hogyan segítek másoknak: Mindenkit arra bátorítok, kérdezzenek bátran, keressenek bizalommal. Debrecenben vezetem a Mályvavirág Pontot, rendezvényeket szervezek. A Mályvavirág közösségében megválaszolom azokat a kérdéseket, melyekben a betegségem kapcsán tapasztalatot szereztem, és úgy érzem, hasznos választ tudok adni.